Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kóbor Lélek vagyok!

 

Érzelmekről, Szerelemből írok.
Nem szeretek szomorkodni, sírni,
és nem is szertek róla,
csak nagyon ritkán írni.

 

20 év nagy idő.
Emberi számítás szerint.
Ennyi idő telt el,
hogy 
írni tudok megint.

 

Köszönhető ez annak,
hogy csodák még vannak.
Nem hittem,
nem vártam,
már semmit az élettől.
Mégis újra tudok írni,
a Szerelemről,
Szerelemből.
A Szerelmemről.

 

Sajnos a sors fintora,
nem hitvesem az,
aki ezt belőlem kihozta.

 

Olvasd hát soraim,
ha erre tévedsz vándor.
Ne ítélj el,
mert szorít a cipő bárhol.

 

Nem kívánom néked, hogy járd te is az utam.
Hűség, és szerelem vizét ontja a kutam.

 

Ketté hasadt szívem, mert nem tud dönteni.
Hűséghez kössem magam,
vagy a Szerelemhez.
Ezt próbálom formába önteni.

 

Van még pár szöszzenet a régmúltból.
Olvasd, hát örömmel,
S, kérle
k ne gúnyolj!